Balkányban ebben az évben a közmunkaprogramban dolgozók száma meghaladta a 400 főt, ami a megyénkben az egyik legmagasabb szám. A tevékenységi kör, amiben foglalkoztatva vannak kifejezetten tág: a segédmunkástól a mezőgazdasági munkásokon, takarítókon, konyhai kisegítőkön, karbantartókon és portásokon át (a szerencsésnek mondható) adminisztrátori munkakörig vannak foglalkoztatva. Ezek mellett akad egy kis szelet a közfoglalkoztatási tortából, akik csak papíron részesei a programnak; valójában soha semmilyen munkakört nem láttak el. Ők azok a „láthatatlan emberek”, akiknek csak a munkabér jár az el nem végzett munka után.
Az érdekessége az egész történetnek az, hogy ezek az emberek szinte mindig ugyanazok, hiszen nem kapnak lehetőséget más emberek, hogy részt vegyenek a programban. Csupán abban az estben változik valakinek a személye, ha ujjat húz a vezetőséggel, ugyanis akkor nem hosszabbítják meg a szerződését, sőt kegyvesztetté válik, és nem kaphat semmilyen munkát sem az önkormányzatnál.
Négyszáz ember, akik többet érdemelnének. Közöttük is van értékes munkaerő: jó szakemberek, akik dupla, sőt tripla bérért tudnának dolgozni, ha lenne munkalehetőség helyben, Balkányban. Utána néztem a bérezésnek is, ami 2020. január 1-je óta semmit nem változott. Aki 6 órában dolgozik, annak a havi nettó munkabére 40 663 Ft, míg aki 8 órára van bejelentve, az 54 217 Ft-ot visz haza. Középfokú iskolai végzetséget és szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén a közfoglalkoztatás garantált bérre 106 555 Ft.
Számoljunk egy kicsit, ha egy házaspár mindkét tagja a közmunkaprogramban dolgozik (egyikük hat, a másik nyolc órában), egy hónapban nem visznek haza 100 000 Ft-ot sem – egészen pontosan 94 800 Ft-ot keresnek. Ha még két gyermeket is nevelnek, akkor ehhez még hozzá lehet számolni a 26 600 Ft-os családi pótlékot.
Kérdem én, mire elég ez a bér? Mire a rezsit kifizetik, örüljenek, ha hó végéig kihúzzák. Ez egy kifejezetten megalázó helyzet.
A helyi vezetés 13 év alatt nem kezdett semmilyen gigaberuházásba, nem teremtett olyan munkahelyeket, ahol ezeknek az embereknek lehetőségük lett volna visszatérni a munka világába – ugyanis a közmunkaprogramnak ez lenne a lényege. Valahol úgy érzem, hogy nem is érdekük ez, hogy elhelyezkedhessenek ezek az emberek a munka világában. Addig amíg ők az önkormányzatól függnek, addig potenciális szavazóbázisnak tekintik őket. Természetesen tudjuk, hogy ezek az emberek is meg vannak félemlítve, hogy ha nem szavaznak az Emberre, akkor megszűnik a közmunkaprogram és nekik nem lesz munkahelyük.
Pedig ezt mind tudjuk, hogy nagyon nem így van.
A közcélú foglalkoztatottakra szükség van egy településen, de nem 400 főre – egy hatezer párszázas városban. Vannak idősebb, egészségükben korlátozottak, akiknek már nem olyan egyszerű a munkavállalás, vannak olyanok, akik nem tudnak éppen akkor, az adott időben elhelyezkedni. Addig bevételt kell nekik teremteni, de minden embernek vannak álmai, céljai: a család, a jobb élet, a saját lakás, az autó, a nyaralások, és még sorolhatnám napestig. Ez mind elérhető, ha a munkahelyen nyolc órában hivatalos munkaszerződéssel dolgoznak.
A kormány az elmúlt öt évben nagyon sok család-barát intézkedést hozott, kezdve a CSOK-kal – amit már többször módosítottak, hogy több ember igénybe tudja venni). Létrehozták a falusi CSOK-ot és az otthonfelújítási támogatást is, de ezek igénybevételéhez munkaviszony is kell. Számos kamattámogatott hitellehetőség is van, több olyan 100%-ban támogatott energetikai pályázat is készült, éppen azoknak, akik rászorulók, és ezáltal a beruházások által csökkenthetnék a rezsit, de akár nullára is letornázhatják. Akik viszont a közmunkaprogramban dolgoznak azoknak ez a sok lehetőség elérhetetlen. Társadalombiztosítási jogviszony, legalább két év munkaviszony, és legalább a minimálbér, ami mindenhol kitétel. Ezek az emberek ezektől a lehetőségektől mind elesnek, mert a közmunkaprogram nem adja meg ezeket a feltételeket. Ezek ellenére a város vezetésének nem érdeke (mint ahogy már fentebb is írtam), hogy ezek az emberek visszakerüljenek a munka világába.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek jár a tisztességes munkabér, a teljes élethez való jog, ami nem a lenézésből és a megvetésből áll, mert – valljuk be – az állampolgárok többsége nem tekinti egyenlőnek a közfoglalkoztatásban dolgozó embereket. Tiszteletet és megbecsülést nem kapnak, és addig, amíg Balkány vezetésnek nem lesz érdeke a munkahelyteremtés, addig ez nem is fog változni.
Változik a világ – bízom benne, hogy Balkány is változni fog. 13 év nagyon hosszú idő egy vezetőségnek – mert itt a vezetőség magja nem változott már ciklusok óta. Meggyőződésem, hogy ha egyszer egy ütőképes csapat leváltja a mostani, magukat betonbiztos helyen gondolt – képviselőket, akkor lehet változtatni a közmunkások helyzetén is. Lehet megfélemlítés nélkül dolgozni, és azokat az embereket díjazni akik dolgoznak, addig viszont ameddig az Oláh-klán uralkodik városunkon, semmi esély sincs rá.
