Balkány mindig a térség vezető települése volt– emlékszem gyerekkoromból, a környéken csak itt volt piac, évente kétszer, háromszor úgynevezett nagyvásár is. A környékbeli falvakból ide jártak vásárolni, mert itt már a ’70-es évek végén volt ABC áruház. Emellett volt vendéglő, mozi, szórakozó helyek, vagy ott volt a híres sörkert, ami (fénykorában) nagyon felkapott helynek számított. A presszóban pedig olyan finom volt a fagyi, hogy mai napig a számban érzem az izét, ha eszembe jut. Csakhogy ez már mind csupán a múlt. Mint ahogy a múlt része volt a Rákosi-korszak, amikor mindenért is büntettek. Az államosítás: amikor, ha nem adtad be a földedet „önként” a közösbe, várhattad a retorziókat. Az egypártrendszer: amikor, ha lázadtál a fennálló hatalom ellen, akkor jött a fekete autó és megrendszabályoztak, hogy tudd: hol a helyed. Az emberek ekkor félelemben éltek.
Miért írom le most ezeket a sorokat?
Ennek nagyon egyszerű oka van: az emberek többsége Balkányban ma is félelemben él. Sajnos a polgármester úr és helyettese, az alpolgármester, hasonló önkényuralmi rendszert hoztak létre Balkányban, mint ami a rendszerváltás előtt volt ebben az országban. Ha valaki nem úgy ugrál, ahogy ők fütyülnek, már repül is a munkahelyéről. Mert nekik messzire elér a kezük – gondolják ezt ők. De nincs olyan hosszú időszak a történelemben, aminek egyszer ne lenne vége.
Ők bármit megtehetnek.
Hogy gondolják, hogy büntetlenül meg lehet azt csinálni, hogy egy egyesület azért nem kap támogatást, mert a vezetőség egyik tagja nyíltan velük szemben álló – mondjuk ki: ellenzéki. És ezt még közlik is az illetővel, hogy amíg benne lesz ebben az egyesületben, addig nem kapnak egyetlen forintot sem. Mint hogyha ez nem a város pénze lenne, hanem a sajátjuk. (Habár lehet akként kezelik, és néha hazakerül belőle egy-két lecsöppenő forint.) Mint hogyha a város lakói, politikai hovatartozástól függetlenül nem érdemelnék meg ezt a támogatást.
Tősgyökeres balkányi lakosoknak, akinek még a dédszülei is itt születtek, csak azért nem vette fel a gyerekeit a nyári diákmunkára, mert jó viszonyt ápolnak egy helyi vállalkozóval, aki afféle persona non grata (nem kívánatos személy), és a polgármester úgy vélte, hogy mindenkit megbüntet, aki velük egyáltalán szóba mer állni.
Közmunkás csak az maradhat, akinek elég vastag a bőr a képén, jó nagy a nyelve, vagy talán a mellbősége. A pedagógusok is semmibe vannak nézve, mert „túl nagy a szájuk”, és mert elmondásuk szerint így is túl vannak fizetve, egész évben csak fél napokat dolgoznak, és a nyári szünetben is otthon vannak. A saját kollégái, a hivatali dolgozók embertelen körülmények között kénytelenek dolgozni nyáron a nagy melegben, hiszen klíma csak a házasságkötő teremben van. Ha nagy a hőség, akkor Pálosi úr kulcsra zárja, nehogy bemenjenek a dolgozók. Természetesen itt sem vonatkozik mindenkire a polgármester által felállított szigorú szabály, mert van olyan kollegina, aki ráér csak kilenc órára beérni a hivatalba, de ha a kedve úgy tartja, már ebéd után vissza sem megy dolgozni, mert neki lehet, mert neki (vélhetően) engedélye van rá.
Vannak olyanok, akiknek mindent lehet, az emberek pedig félnek. Félnek elmondani a panaszaikat, a vélt vagy valós sérelmeiket, gondolataikat. Látjuk, hogy a Balkányi Kibeszélő oldalán nagyon kevesen vállalják a nevüket egy-egy adott témában. Az emberek 90%-a anonimitást kér, mert félnek a polgármester és bandájának bosszújától.
Tapasztaltunk olyat is, hogy valaki hozzászólt egy témához, elmondta a véleményét, aztán kapta a telefont és kitörölte a hozzászólásokat. Mi ez, ha nem egy minidiktatúra, ahol két diktátor tartja rettegésben az embereket.
Ez a két ember Istent játszik, mert úgy gondolják, hogy akkora a hatalmuk, hogy ítélkezhetnek mindenki felett. Csak egyet nem kell elfelejteni: minden ember felett van egy még nagyobb ember. Ahogy írtam: félelemben tartják a lakosságot. Tanult, tőlük százszor műveltebb embereket aláznak nyilvánosan porig.
Nem, Uraim, ez nem így működik! Jobb helyeken nem ez a szokás. Akik ténylegesen előre mennek, azok nem ezt művelik. Nagyon nem ezt! Nem jöhetnek vissza az átkos évei, bármennyire is ezt szeretnék egyesek. Ennek a diktatúrának véget kell vetni! Jó lenne, ha tisztelt városatyáink leszállnának a magas lóról, mert ahogy a jelenlegi kormánynak is szépen inog a széke, vele együtt jó nagyot fognak bukni a Fidesz balkányi helytartói is – legkésőbb egy bő másfél év múlva.
