Tényfeltáró cikkünkben a polgármester által 10, valamint 5 éve tett ígéreteit vetjük össze a valósággal, valamint megnézzük azt is, hogy miket prognosztizál újraválasztása esetén 2029-ig.
Az egyik 2014-es választási kiadványban Pálosi azt írta, hogy „az itt felsorolt terveink a realitás talaján állnak, nincsenek benne megvalósíthatatlan dolgok.” Tehát ezeket kvázi készpénznek is vehettük volna. Vegyük sorra röviden, hogy többek között milyen ígéreteket tett a legutóbbi két kampány során a polgármester úr, és mi lett ezekből?
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„Nekünk valóban fontosak a tanyákon élők is, ezért lényeges feladatnak tartjuk az itt élők életminőségének javítását. Ebben a tervünkben sem akarunk megállni!”
Ezzel szemben a valóság:
A tanyákon élő emberek teljesen el vannak felejtve, semmi fejlesztés, beruházás nem történik a városon kívül – habár igazából a városban sem. Elég csak az óvodabusz megszüntetésének oldaláról nézni, hogy mennyit érnek a tanyán élők a jelenlegi önkormányzat szemében. (Aki olvasta ezt a cikket, az tudja, hogy miért lehet joggal felróni mindezt az önkormányzatnak.)
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„Az itt lakók biztonságának, valamint a város értékeinek védelme érdekében térfigyelő rendszer kiépítését tervezzük.”
Ezzel szemben a valóság:
A polgármesteri hivatal elé, illetve a Kossuth-kerthez telepítettek kamerákat, és ezzel le is tudták az itt élők biztonságának helyzetét.
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„A belterületi önkormányzati utak felújítására pályázni fogunk. Ezen felül mindent meg fogok tenni azért, hogy a közút kezelésében lévő útjaink is megújuljanak.”
Ezzel szemben a valóság:
Az önkormányzati utak közül a következő ciklusban megújult a Petőfi utca és egy része az Ady Endre, valamint a Dózsa György utcának. A közút kezelésében lévő utak közül a 4901-es mellékút (Bocskai utca) készült el részben, de nem az önkormányzat támogatásából. A hiányzó részt lett volna lehetőségük befejezni, de ezzel nem éltek. A város mostohagyermekéről, az Árpád utcáról pedig szót sem ejtenek.
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„Balkány egyik ékessége a Gencsy-kastély. Ezt az elmúlt ciklusban sikerült megvásárolnunk, azonban nagy bánatomra, sajnos csak állagmegóvási munkákat tudtunk elvégezni rajta. Az előzetes tervek szerint az épület teljes felújítása közel 1 milliárd forintba kerülne. Csapattársaimmal együtt mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a szép épület újra a régi fényében tündököljön. Keressük a lehetőségeket, a pályázatokat, mert terveink vannak az épülettel.”
Ezzel szemben a valóság:
Az ég világon semmit nem tettek a Gencsy-kastéllyal – hagyják, hogy teljesen tönkre menjen. Már 16 éve várják, hogy egyszer megjelenjen egy olyan pályázat, ami kifejezetten a Gencsy-kastélyra lett szabva.
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„Fontos számunkra a közösségi együttlét is. Ezért szeretnénk egy szabadidőparkot kialakítani a városban, ahová bárki, bármikor kimehet baráti társasággal bográcsozni, szalonnát sütni.”
Ezzel szemben a valóság:
Szabadidőpark helyett elkészült a könyvtár mögötti udvaron egy bográcsozó hely, amit kulcsra zárnak, és csak az használhatja, akit az önkormányzatnál érdemesnek találnak rá.
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„Állandó kiállítások (erre a helyiség már megvan) rendezésével akarjuk bemutatni a Balkányban élő tehetségeket, és egy faluház kialakítását is tervezzük.”
Ezzel szemben a valóság:
Se kiállítás, se faluház.
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„A lakosság igényeit figyelembe véve havonta egy alkalommal kulturális rendezvényt szeretnénk megvalósítani a művelődési házban.”
Ezzel szemben a valóság:
Nincsenek havi rendszerességgel kulturális rendezvények.
Pálosi László 2014-es kampányígérete:
„A már-már legendássá vált Balkányi Betlehemest is támogatni kívánjuk az elkövetkezendő években. Hiszen ez a rendezvény egy kiváló példája az itt élők összefogásának.”
Ezzel szemben a valóság:
Évek óta nem tartják meg a betlehemest.
Nem volt egy veretes öt év, de ugorjunk előre 2019-be, és nézzük meg, hogy az akkori ígéretek többségének mi lett a sorsa. Ekkor az volt a felütése, hogy „tudnék én is felelőtlenül ígérgetni bármit Önöknek, de korábban sem tettem és most sem teszem, mert tisztában vagyok a realitásokkal. Nem akarom a város jövőjét felélni csupán a népszerűség miatt!”
Pálosi László 2019-es kampányígérete:
„Számomra is, mint minden balkányi számára, nagyon fontos a Gencsy-kastély. Az elmúlt 10 év alatt nagyon sok terv született már az épület hasznosítására. Talán sokak számára úgy tűnik, hogy semmit nem tettünk az épületért, de ez nem így van! Járt Balkányban az Országos Műemlékvédelmi Hatóság főépítésze, és statikusa. Megvizsgálták az épületet, és javaslatokat tettek arra vonatkozóan, hogy a sikeres, elnyert pályázat megnyeréséig milyen állagmegóvást kell alkalmaznunk az épületen, hogy az állaga ne romoljon, és a felújítás elkezdődhessen. Becslések szerint több mint kétmilliárd forint lenne az ingatlan felújítása. Balkány ezt csak kormányzati segítséggel tudja megoldani. Ehhez pedig olyan polgármesterre van szükség, aki élvezi Magyarország kormányának támogatását.”
Ezzel szemben a valóság:
Tudjuk jól mi lett belőle – kormánypártiság ide, vagy oda, a Gencsy-kastély állapota napról napra folyamatosan csak romlik. Illetve a szemfülesek észrevehetik, hogy az öt évvel azelőtti 1 milliárdból hirtelen már 2 milliárd lett.
Pálosi László 2019-es kampányígérete:
„Jelenleg a Belügyminisztériumban van egy pályázatunk a Petőfi utca teljes felújítására, melyben 2019 november 30-ig születik döntés.”
Ezzel szemben a valóság:
Ezt az ígéretet – két ütemben ugyan, de – betartotta.
Pálosi László 2019-es kampányígérete:
„A testület tagjaként hatékonyan tudok majd lobbizni Balkányért, hogy minél több forrást tudjunk megnyerni, és akkor nyugodtan merem állítani, hogy településünk újabb lépést tesz majd, egy még komfortosabb város felé.”
Ezzel szemben a valóság:
Ez egy szubjektív téma, döntse el mindenki magának, hogy mennyire érzi komfortosnak Balkányt.
Pálosi László 2019-es kampányígérete:
„Ingyenes kulturális rendezvényeinken kicsik és nagyok is jól szórakozhattak, kilépve a hétköznapok taposómalmából.”
Ezzel szemben a valóság:
Itt már elmarad az öt évvel korábban emlegetett „havi rendszeresség”.
Fontos megemlíteni, hogy mindig azzal kampányolt, hogy maga mögött tudhatja a közgyűlést, és az országos politikai elitet is, lévén hogy maga is tagja a legnagyobb kormánypártnak. Ha valóban olyan nagy a haverság a fideszes honatyákkal, akkor mégis miért nem tapasztalunk ebből semmit sem? Egy független vagy ellenzéki vezetésű város ettől mérföldekkel többet ért el 16 év alatt, mint Balkány vezetője a Fidesz-tagságával. Jelenleg a Vármegyei Közgyűlés fideszes listáján a tizenegyedik helyen szerepel Pálosi, ami azt jelenti, hogy jó eséllyel ott folytathatja a munkáját, azonban ha megmarad a polgármesteri pozíciójában is, Balkány számára semmit nem fog elérni, az is borítékolható. Sem a Vármegyei Közgyűlésben, sem az országos politikai ismertségekből fakadóan.
Ezúttal bölcsődebővítéssel, körforgalommal, sportpálya fejlesztéssel, a belterületi utak felújításával, a délnyugati tanyák összekötésével, Szakolyig tartó új kerékpárúttal és tájházzal kampányol a polgármester, aki az ígéretcunamiját követően saját magát meghazudtolva azt írta, hogy „válassza a szaktudást, a biztonságot, a realitást az ígéretek helyett”.
Jól látjuk, hogy az ígéretek többsége mögött csupán üres szavak, és egyszerű kampányérdek állt mindösszesen. Joggal merül fel az emberben a kérdés, hogy érdemes-e még öt évet adni valakinek, aki 16 év alatt csak az abszolút minimumot tette meg a városért? Kell-e egyáltalán, hogy többé kevésbé ugyanaz a "csapat" irányítsa Balkányt zsinórban 21 évig? A kérdés költői, a választ rábízom mindenkire. Június 9-én döntsünk okosan, és szavazzunk a változásra.
