A választás óta ez az első blogbejegyzés, amiben Balkány problémáival foglalkozunk. Meglehetősen szkeptikusan ragadtam meg a billentyűzetet, és azonnal feltettem magamban azt a kérdést: Minek csináljuk ezt? Van ennek bármi értelme egyáltalán?

Az önkormányzati választás eredménye világosan megmutatta, hogy a balkányi lakosok többsége nem akar változást: nekik minden jó úgy, ahogy van. Akkor meg minek pocsékolnám az időmet arra, hogy leírom azokat a problémákat, amivel a városlakók azóta is bombáznak? Szerencsére tudhatjuk, hogy itt aztán minden a legnagyobb rendben van. Itt valóban demokrácia van, mindenki büntetlenül elmondhatja a véleményét. Nincsenek a városlakók megfélemlítve, és aki ezt állítja, az pusztán csak hallucinál. Hiszen ha ez így lenne, akkor nem kapott volna bizalmat a polgármester és csapata. Az a csapat, ahol egy ember kivételével mindenki ugyanaz, mint öt évvel ezelőtt volt. 

De aztán meggyőztek. Meggyőztetek, hiszen többen is írtatok, hogy szükség van erre a munkára. Június 9-én viszont volt alig kevéssel több mint ezer szavazó, akik nem ezt a vezetést akarták, akik változást szerettek volna elérni: ő értük csináljuk tovább a munkát. Például ezt a témafelvetést is tőletek kaptuk, amit ezúton is köszönünk. Továbbra is arra buzdítunk mindenkit, hogy ha a jövőben olyan dolgot tapasztal, amit szeretne nagyobb közönség elé tárni, úgy gondolja, hogy akár név nélkül elpanaszolná, hogy mi nem tetszik neki és mit szeretne másképp látni a városban, azt nálunk megteheti. Írjatok nekünk a Facebookon, kommentben vagy akár emailben, a balkanyikibeszelo <kukac> gmail <pont> com-ra és felvesszük veletek a kapcsolatot. 

2020-ban az Európai Unió által támogatott Zöld Város Program keretein belül „megújult” a Kossuth-kert – ezt a történetet szerintem mind jól ismerjük. Kivágták a régi „elkorhadtnak” titulált fákat, és ültettek a helyükre újakat. Befüvesítették az elkerített „közparkot”, de arra már nem jutott a támogatási keretből, hogy csináljak mellé egy öntözőrendszert is. Ebben a nagy trópusi melegben nem ártana, ha gyep és a fák kapnának egy kis tápanyag-utánpótlást. Természetesen az elmúlt hetekben tapasztalt rekkenő hőségben a fű és a fák egy része is kiszáradt. Nagyon nagy felelőtlenség ez a fajta hozzáállás.

Az áldatlan állapotok nem csak a Kossuth-kertet illetően állnak fenn, hanem a Sport utcai játszótér esetében is hasonlókat tapasztalhatunk. Több kisgyerekes olvasónk jelezte, hogy tele van üvegszilánkokkal és cigicsikkekkel a környezete, emiatt teljesen használhatatlanná vált. Az ott található játékok meg vannak rongálva, sokszor előfordult már, hogy a szülők csavarozták meg az eszközöket, hogy a gyerekek biztonságosabban tudjanak játszani. A kiskaput nem lehet bezárni, mert a zárat már réges-régen megrongálták. Mindennek tetejében pedig kijelenthető, hogy a környék egyáltalán nem nevezhető biztonságosnak. A közeli parkolókban a fiatalok gyorsulási versenyeket rendeznek esténként, ezért az ott lakók már többször jelezték az önkormányzatnál, hogy szereljenek fel egy fekvőrendőrt, amivel csökkenteni lehetne a zajt és a gyorsulási versenyeket, de jó szokásukhoz híven ezek a kérések is süket fülekre találtak. Vélhetően ez egy olyan munka lenne, ami egy kis utánajárást igényelne – plusz feladatokat meg minek is vállalnának? A választóktól nem erre kaptak felhatalmazást: ők pusztán folytatják azt, amit eddig is tettek: tehát a semmit, így pedig ne várjunk csodát. Azt viszont, hogy összetakarítsák a játszóteret és a környékét, ahhoz nem kellene hatalmas erőfeszítéseket tenni, hiszen ha napi szinten két közfoglalkoztatott rendet rakna, már élhetőbb lenne az egész utca. (A képre kattintva galéria nyílik meg.)

A nagy kánikulában arra sem figyeltek, hogy az egyetlen csap, ami ott van, működőképes legyen. Jól tudjuk, hogy az otthonról hozott víz hamar felmelegszik a későbbi órákban is, szükség lenne az utánpótlásra. Sajnos nem teheti meg mindenki, hogy otthon a kertben játszóteret alakítson ki a gyermekeiknek. Sokan szeretnék kihasználni a játszótér adta lehetőségeket, de ilyen körülmények között nem szívesen viszi oda bárki a gyermekeit.

Ha pedig már szót ejtettünk az ígéretekről és a „folytatjuk” szlogen jelentéséről, akkor elővehetjük az „Elkezdődött” jelszóval hirdetett körforgalom projektet is. A nagy beharangozást követően elbontottak a Szakolyi utcán egy romos épületet, csak hogy legyen mit mutogatni az embereknek, de a törmelék elhordása már nem fért bele. Pedig könnyen elhihették az emberek, hogy itt most tényleg megtörténik majd az, amit már ciklusok óta ígérget mindenki. Az érintett területet lekerítették egy hálóval, és úgy gondolják, hogy rendben is van ez így. Ez a pofátlan hazudozás, az emberek hülyének nézése csak engem bosszant fel? 

Az utolsó gondolat, amivel ezt a bejegyzést szeretném zárni, az a Bocskai utca félbemaradt felújításának befejezése. A jól ismert „300 méteres szakasz” több mint két évet váratott magára, viszont pár hete felmarták az aszfaltot, majd másfél hét múlva megtörtént az új aszfaltréteg terítése is. Először úgy gondoltam, hogy ezért végre járhatna a polgármesternek egy mezei piros pont, de aztán kiderült, hogy nem neki kell beírni. Amikor elkezdték a munkálatokat, felmarták az aszfaltot majd egyszer csak levonult a vállalkozó, és ennyiben maradt az egész. Furcsa volt, mivel általában az ilyen munkákat egyhamar be szokták fejezni, nem hagyják sokáig úgy. Id. Rácz Imre volt az, aki felvette a kapcsolatot az illetékesekkel, hogy megtudja, mikor fejezik be a munkát. Akkor azt a választ kapta, hogy a kolléga, aki ezzel a projekttel foglalkozik, szabadságon van, és három hét múlva tud csak ezzel foglalkozni. Ekkor elkezdődött a telefonálgatás és következő héten be is fejezték a munkát. Tehát a köszönet és a piros pont id. Rácz Imrének jár.

Tudjuk nagyon jól, hogy ezzel a cikkel sem lehet a világot megváltani, pláne nem itt, Balkányban, viszont legalább leírjuk azokat a problémákat, amelyekkel az emberek fordulnak felénk. Hiába hirdeti minden politikus a demokráciát és a szólásszabadságot, tudjuk, hogy Balkány ettől országos viszonylatban nézve is nagyon messze áll. Az emberek félnek. Sokkal jobban, mint eddig bármikor, és emiatt senki nem meri vállalni a véleményét. Pedig az olvasóbázisunk bizonyos része felé van egy rossz hírem: sajnos még minimum öt évig ezt el kell viseli, meg utána még ki tudja meddig? Ahogy a megfontolt politikai döntését magyarázó hozzászóló írta a választás estéjén az egyik bejegyzésünkhöz a Balkányi Kibeszélőn:

Addig is ehhez tartsuk magunkat. Szép nyarat kívánok minden olvasónknak!