Háromrészes cikksorozatunk következő részében az egyedülálló balkányi közfoglalkoztatási rendszerről fogunk értekezni, illetve arról, hogy az önkormányzatnak miért nem érdeke ezen változtatni. Miért nem csábítanak ide nagyobb vállalatokat, miért nem sürgetik az ipari park megnyitását, és milyen aljas húzásokkal zsákmányolják ki a lakosságot. Ha lemaradtál, ITT olvashatod el az első, felvezető részt.
A Belügyminisztérium honlapján található megfogalmazás szerint „a közfoglalkoztatás a munkaviszony egy speciális formája, támogatott »tranzitfoglalkoztatás«, amelynek célja, hogy a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerőpiacra. A közfoglalkoztatás átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen.”
A definíció értelmében Balkányban több százan vannak azok, akik folyamatosan ebben az ún. „tranzitfoglalkoztatás” állapotában ragadtak meg. Nem mozdulnak semerre, mert ez az állapot jó, melyet az önkormányzat afféle biztonsági hálóként tart alattuk. Fel sem merül annak a magától értetődő lehetősége, hogy ezek az emberek a munkaerőpiacon találják meg a helyüket. Nem oktatják őket, nem segítik őket, hanem megtartják ebben a kényelmesnek bizonyuló „langyos víz”-állapotban. Az éppen aktuális munkaadónak a politikai haszonszerzés miatt ez tökéletes lehetőség, a munkavállalónak pedig egyszerűen nem teremtődik meg az igény a többre, a jobbra és az igényesebbre. Nem akar több pénzt keresni egy jobb munkahelyen (egyáltalán egy igazi munkahelyen), mivel ez így éppen megfelelő számára. Ebből egyenes következtetésként le lehet vonni, hogy a munkahelyteremtés sem prioritása a jelenlegi önkormányzatnak.
Mindannyian tudjuk, ez egy kvázi nyílt titok, hogy a közfoglalkoztatottak között is léteznek az ún. „bujtatott emberek”, akiknek nem kell felvenni a munkát, nem dolgoznak relatíve semmit sem, csak kapják a fizetést a nagy semmiért. Viszont, ahogy szokták mondani, nincs ingyen semmi sem, és jól ismerjük a klasszikussá vált idézetet A tanú című filmből: „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.” – így működik ez jelenleg Balkányban is. Volt ideje Pálosinak és a bandájának az évek alatt tökéletesítenie a rendszerét, mellyel magához láncolta a balkányi munkaerőt bármi áron.
Pedig hány meg hány választási ígéretben elhangzott, hogy a következő ciklusban a vezetőség mennyi vállalatot próbál majd a városba csábítani. Üres ígéretek maradtak ezek is, melyek sohasem realizálódtak tettekben. Emlékezzünk vissza, hogy ki lett jelölve az ipari park helye is, ahol aztán érdemi beruházás nem történt – még ha talán egy kapavágás sok lenne, de ennyire sem került sor.
Az ígéretek beváltása helyett maradt a jól bevált módszer, amit már mindenki ismer kivéve-betéve: a megfélemlítés, a hazudozás és a velük egyet nem értők elhallgattatása. Emlékezzünk csak, hogy mit műveltek a város hivatalos Facebook-oldalával kapcsolatban: kirobbantották a botrányt 2020 nyarán, és kiderült, hogy hogyan próbálták meg álságosan elhallgattatni a változást szorgalmazó balkányiakat. Listát vezettek arról, hogy ki követi a Balkányi Kibeszélő Facebook-oldalát (illusztálva a képünkön), majd volt, akit az önkormányzatnál betöltött pozíciójából is ezért távolítottak el. A közfoglalkoztatottakat is megzsarolták, hogy ha nem követik ki az oldalt, akkor másnap fel se vegyék a munkát. Majd ezt követően jött a Biri–Balkány kerékpárút-építéssel kapcsolatos botrány, de nem kellett sokat várni a tarvágással megújított és gondosan elkerített Kossuth-kert fejújítására sem, illetve az ország egyik legigénytelenebbül felöltöztetett karácsonyfájára, amin a polgármester úr úgy megsértődött, hogy többet fel sem kapcsolta rajta a világítást. Az országos sajtót és az RTL Híradóját is megjárta a hír, hogy a tanyavilágban élő kisgyerekeknek volánbusszal, kísérő nélkül kell az önkormányzattól az egyház gondozásába átadott óvodába járniuk. Dióhéjban így lehetne mérleget vonni az elmúlt évekről balkányi vonatkozásban, de ha jobban megkapargatjuk a felszínt, találnánk még említésre méltó dolgokat.
A lényeg a lényeg, hogy a fiatalok számára egyszerűen nem válik vonzóvá a település: sem karrierszinten, sem közösségi szinten. Őszintén, ki kíváncsi arra, hogy az országos politikai adok-kapok vidéki, kiskirályos-földesuras változatában éljen nap mint nap, és mellette az legyen a karrierje csúcsa, hogy a minimálbértől kevesebb összegért dolgozzon egyenesen a polgármesternek? Megsúgom, senkinek, de úgy tűnik, hogy egyelőre Balkánynak ez jutott osztályrészül.
Egy hét múlva a cikksorozatunkat a harmadik résszel folytatjuk, ezúttal a gyászos demográfiai mutatókról és Balkány infrastrukturális lemaradásáról lesz szó.
