A diktatúra másnéven önkényuralom, olyan kormányzási forma, ahol az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. Ez az egy szó kifejezetten jellemzi kisvárosunkat. Hiszen látja mindenki – akinek nyitva van a szeme – hogy nálunk a nép akarata, a nép szava nem számít semmit sem. Semmiről nem kérdezik meg az embereket, van 2–3 „mindenhez is értő” ember, aki eldönti mi lesz Balkányban, minek kell lennie; a nép meg maradjon csendben. Aztán ha valaki mégis úgy dönt, hogy elmondja a véleményét, vagy kiáll valaki mellett, az a rendszer ellensége és azt szankcionálni kell. Ha valaki arra vetemedik, hogy lájkolni meri az egyik írásunkat, az már listázva lesz, és jaj, annak, ha egyszer beteszi a lábát a Polgármesteri Hivatalba. Páros lábbal rúgják ki onnan, nem beszélve a gúnyos megjegyzésekről, amit a Polgármester Úr zúdít az illető fejére. Mi ez, ha nem diktatúra?

„Ha nem az én szekeremet tolod, te már jó ember nem lehetsz. Ha van önálló gondolatod, ami nem egyezik meg a vezetőség elképzelésével, jobban jársz, ha magadban tartod.”

Az egyszerű emberekkel elhitették, hogy demokrácia van és szólásszabadság, aztán bemegy a hivatalba, mert ugye dolgozni is szeretne az ember, akkor közlik vele, hogy nem kap munkát, mert három héttel ezelőtt kedvelte a Balkányi Kibeszélő egyik írását. Ez már lassan diktatúra.

A mi rendszeres olvasóink tudják, hogy ez az oldal nem azért jött létre, hogy a polgármester illetve a vezetőség munkáját magasztaljuk. Mi inkább rávilágítunk a hiányosságokra, olyan elvégzendő feladatokra, amiket évek óta a szőnyeg alá söpörnek (pl. a Gencsy-kastély ügye). Próbáljuk az emberek szemét felnyitni, hogy lássanak is, ne csak nézzenek. Viszont ennek ára van. A szankciók nem csak az olvasóinkat érintik, hanem minket is. Innen üzenjük, hogy nem adjuk fel, kitartunk és továbbra is tájékoztatjuk az embereket a körülöttünk folyó történésekről. Természetesen nekünk is jól esnek az elismerő szavak, a kommentek, amelyek megerősítenek abban, hogy jó az, amit csinálunk.