Az évfordulók, emléknapok, születésnapok arra is jók a gondtalan ünneplés mellett, hogy megálljunk egy pillantra, és számot vessünk az eltelt időről. A napokban éppen 17 éves lett Balkány város, így gondoltam, hogy tollat ragadok, és megírom, hogy miképpen látom a városomat 2021-ben – mi történt Balkánnyal, hol tartunk most, és mi várható a jövőben.

Egy dolgot szögezzünk le: mindig is tisztelni fogom a szülővárosomat, bármilyen jövő is álljon előtte, bármit is tartogassanak számára az elkövetkezendő évek, évtizedek. Büszkén fogok feltekinteni a Jármytanyán a „Mi Mamutunkra,” vagy elolvasni egy Madár János verset – boldogan teszek egy kört a városban, vagy biciklizem egyet Abapuszta és Béke telep között, míg közben sorra veszem gondolatban a 24 tanyánkat – mert kevés más település mondhat el magáról hasonló dolgokat, az egyszer biztos. Ez mind olyan balkányi.

A számvetésről: a Balkány környékére ritkábban tévedő ember azt mondja, hogy megállt az élet a városban – nincs fejlődés, vagy ami van, az csupán az abszolút minimum. Irigykedéssel tekinthetünk a környékbeli települések közül Nagykállóra, Nyírbogátra, vagy hogy ne menjünk messzebb: még Birire is.

A várossá válásunkkal nem történt semmi szemmel látható változás Balkányban. A beígért ipari park meg sem épült, a közvetlen debreceni összeköttetés a tanyavilágon keresztül még csak asztalon sincs. Az útjaink állapota minősíthettelen. Buszállomásunk sem épült meg, sőt, ez idő alatt még a vasútállomásaink is megszűntek. Nincsen nagyobb tömegeket vonzó kulturális-szórakoztató fesztiválunk, de újfenn már városnapunk és majálisunk sem. Pedig a kormány mást sem csinál, csak a rendezvényeket támogatja. A környező településeken egymást érik a hacacárék, csak Balkányban nincs rá szükség. Mindenhol meg tudják oldani a védettségi igazolványok ellenőrzését – úgy tűnik, hogy csak Balkányban nem. Vagy itt lehet nem is akarják? Pedig igencsak ki vannak az emberek éhezve az elmúlt másfél év vészterhes időszakát követően egy kis szórakozásra, de Balkánynak ez nem kell. Kapunk helyette "őszi zenés 7végéket" – ami a szegény ember őszi hacacáréja, olyan balkányi kiadásban. Majd a választás évében lesz hetedhét határra szóló városnap, majális – természetesen az adófizetők pénzéből. 

Nem mondom, hogy egyetemnek, űrközpontnak meg kétszer három sávos autópályának kellene épülnie Balkányban, de a minimális erőfeszítéseken felül sokkal többre van szükség. Ezerszer hangoztatott dolog, már-már elcsépelt közhely a lemaradásunkat illetően, de ott a Gencsy-kastély, a mamutfenyő, az önkormányzati utak, a tanyavilág, és napestig sorolhatnám még. A fejlődés megállt Balkányban – ami van, az nem számottevő. Egy fideszes kormány alatt egy fideszes polgármester csupán ennyit tudott elérni a településen? Elég szánalmas. Szívesem megkérdezném a Tisztelt Képviselő-testület tagjait, hogy ők mit csinálnak? Testületi ülések másfél évig nem voltak megtartva, mert a járványhelyzet alatt a polgármester döntött mindenről, egy személyben. Ennek ellenére gondolom a tiszteletdíjukat megkapták hiánytalanul. De nem látom, hogy aktivizálnák magukat, nincsenek jelen az emberek mindennapjaiban. Választásokkor mindenki előbújik, olyankor keresik az emberek társaságát, posztolnak a közösségi média felületeken, de a hétköznapokban megszűntek létezni. Az alpolgármester úr megmondja mit kell tenni, és mindenki bőszen bólogat, egyéni gondolkodásra alkalmatlanok a polgármesterrel együtt – természetesen tisztelet a kivételnek!

Lehet pozitív példákat is kiemelni, hogy épül, szépül, fejlődik a város, de ez minimális – ettől sokkal több kell. Az összkép így is lesújtó. Munkahelyteremtés kell, ahelyett hogy emberek százai végezzék a közmunkaprogramban. Infrastruktúrafejlesztésre van szükség, hogy megérje Balkányban élni, dolgozni, vásárolni, sőt, akár turisztikai célból ellátogatni ide. Kormányzati és uniós források igénybevételével fel kell újítani a Gencsy-kastélyt, gazdaságélénkítő lépésekkel nemcsak az emberek, de a vállalatok számára is vonzóvá kell tenni a Balkányban való letelepedést. Összhangban a közutakkal az önkormányzati utakat is fejleszteni kell. Szükség van több kerékpárút megépítésére belterületen, valamint a folytatásra Téglás és Nyíradony irányába. A szabolcs-szatmár-beregi és hajdú-bihari Megyei Közgyűlésben sürgetni kell a 49 132-es közút fejlesztését, továbbépítését a balkányi tanyavilágon keresztül Hajdúsámsonig. A közmunkaprogramnak csak ideiglenes megoldásként kell szolgálnia, hogy mihamarabb állandó munkahelyen dolgozhassanak a balkányiak. Számtalan lehetőség, végtelen mennyiségű probléma, de kézzel fogható megoldás egyelőre semmi.

Minden ellenére jelenleg a fő mottó csak az lehet, hogy "muszáj megmaradnunk, nem szabad eltűnnünk".