Madura János, független képviselőjelölt írása a 4233 Blogon

"Szegény ember, aki ígérni sem tud." – tartja a jól ismert mondás. A választási kampányban, pláne annak mostani hajrájában egyáltalán nem meglepő, hogy a szokásosnál is nagyobb ígéretcunami söpör végig mindenütt. Nincs ez másképp ezúttal sem. Magam részéről ebbe a versenybe nem szállok be többel, mint amit képességeim engednek. Önkormányzati képviselőjelöltként tisztában vagyok vele, hogy megválasztásom esetén is korlátozott lehetőségek állnak majd a rendelkezésemre, azonban amit az öt programpontban megígértem, azt igyekezni fogok meg is tartani.

1 – RÉSZLETES BESZÁMOLÓ A TESTÜLETI ÜLÉSEKRŐL

Részletes tájékoztatást nyújtok a balkányiaknak közérthető stílusban a testület munkájáról, a Balkányi Kibeszélő Facebook oldalán és a 4233 Blogon. Miről döntöttünk, mit szavaztunk meg, mit elleneztek a képviselők – ezzel világossá téve, hogy kik azok a kollégák, akik ténylegesen a város és az itt lakók érdekeiért dolgoznak, illetve kik azok, akik csak a csordaszellemet követve emelgetik a kezüket, ha éppen azt kívánja meg a polgármester és csapatának akarata.

2 – A 30 ÉV ALATTIAK SZÁMÁRA ÉPÍTÉSI TELEK BIZTOSÍTÁSA 1 FT-ÉRT

1 Ft-os vételár fejében építési telek biztosítása a 30 év alatti balkányiak számára. Számos településen bevált stratégia volt az elmúlt években, hogy egy jelképes összeg fejében az önkormányzat építési telket adott át a helyi fiatalok részére, hogy ott kezdjék meg az önálló, felnőtt életüket. Egyrészt az önkormányzat számára ez nem lenne egy számottevő kiadás, másrészt a hanyatló demográfiai adatokon is látványosan tudna javítani. Legyen Balkány újra egy élhető és fejlődő kisváros!

3 – LOBBIZÁS AZ ÁRPÁD UTCA FELÚJÍTÁSÁÉRT

Talán senkinek nem kell bemutatnom a balkányi Árpád utcát és annak folytatását a déli tanyavilágban. Hosszú évtizedek óta nem nyúltak hozzá ehhez az útnak nehezen nevezhető földdarabhoz. Habár a Magyar Közút fenntartásában van, az önkormányzat az elmúlt 16 évben egy fűszálat sem mozdított meg, hogy bármi érdemi előrelépés történjen egy potenciális felújítás érdekében. Önkormányzati képviselőként én ezért is szeretnék lobbizni, valamint hogy a tanyavilágból egy kerékpárúttal könnyebb és biztonságosabb legyen a bejutás Balkányba.

4 – TÁJHÁZ LÉTREHOZÁSA

Már 10 éve annak, hogy Pálosi László, a 2014-es választás kampányában faluházat ígért a balkányiaknak. Azóta sem tudjuk, hogy ez hol, milyen formában jött létre, de sejtem, még csak tervben sincs a kivitelezése. A gazdag helytörténeti gyűjteményt, a sok százéves balkányi kultúrát egy ehhez méltó helyen kellene kiállítani. Képviselőként harcolni fogok azért, hogy mihamarabb kerüljön napirendre ez a kérdés is.

5 – A PARKOLÁSI KÁOSZ MEGSZÜNTETÉSE A BELVÁROSBAN

Egy nagybevásárlás szombat délelőtt a városban: autók autók hátán, ha rossz időpontban érkezünk, sehol sem lehet megállni. Én sem egyszer jártam már úgy, hogy csak több kört megtéve a központban sikerült találnom egy üres helyet a gyógyszertár előtt. Ha bizalmat szavaznak nekem június 9-én, ígérem, hogy sürgetni fogom a döntéshozókat, hogy oldjuk meg a fenntarthatatlan parkolási káoszt – akár üres, használaton kívüli telkeken való parkoló kialakításával, akár egy dedikált buszpályaudvar létesítésével, hogy a közösségi közlekedés se tartsa fel a forgalmat a központban.

A Balkányi Kibeszélő négy évvel ezelőtti indulásakor az volt a célkitűzésünk, hogy jobbító szándékkal felnyissuk az önkormányzat és a lakosság szemét, hogy nincs kolbászból az a bizonyos kerítés, és nem árt a dolgokat megvizsgálni más szemszögből is. Örömömre szolgál, hogy mi voltunk azok, akik megírták, hogy a mamutfenyő környéke mennyire elhagyatott, és milyen méltatlanok ott a körülmények – ezen felbuzdulva pár héten belül készítettek is egy információs táblát a fa mellé. Nem egy világmegváltás, de ez is valami. Értékeljük az apró sikereket is. Ebbe a kategóriába tartozik még a teljesség igénye nélkül a "Balkány" felirat a Kossuth-kertben, valamint a karácsonyfa igényességének kérdése is.

Szívet melengető volt látni azt az összefogást, amit 2022 márciusában, az orosz-ukrán háború kitörését követően egy közösségként tanúsítottunk. A Balkányi Kibeszélő felhívására egy teljes teherautót pakoltunk meg olyan termékekkel, amire égető szükségük volt a menekülteknek. Jó volt látni, hogy a balkányi emberek adományai a legjobb helyre kerültek Beregsurányban.

Emellett platformot biztosítottunk a lakosságnak, hogy a nevüket vállalva – vagy éppen, ha úgy kívánták név nélkül – elmondhassák a véleményüket a minket érintő dolgokról. Ezen felhívásra írták meg nekünk többen is az óvodabusz megszüntetését. A hír bejelentését követően az egyház által írt levél akkora botrányt váltott ki az egész városban, hogy a cikkünk hatására az RTL Híradója is kijött forgatni a témában. Ilyenkor fel szokott merülni, hogy mivel az egyház tulajdonában van az óvoda, akkor ennek mi köze az önkormányzathoz: az, hogy ők adták át az egyháznak, hogy nekik ne legyen ezzel semmi költségük vagy kötelességük a jövőben. Viszont a felelősséget és a morális terhet azt nem tudják elhárítani magukról, és ezt tudja mindenki. Szerencsére pár szülő és helyi vállalkozó próbálta orvosolni a helyzetet azzal, hogy saját autójukkal fuvarozzák a gyerekeket, így nem kell őket reggelente a járatos távolsági buszra feltenni, és bízni benne, hogy nem történik velük semmi, amíg beérnek a Rákóczi térre.

Ezeken túl sok olyan sajnálatos történés is volt, amire nem fordítottak kellő figyelmet a városvezetőink. Foglalkoztunk a település határában lévő illegális szemétlerakókkal, a kóbor kutyák helyzetével, a Gencsy-kastéllyal, a Kossuth-kerttel, az OTP-vel, a romló demográfiai adatokkal, a közfoglalkoztatási rendszer visszásságaival, az emberek megfélemlítésével, és nem is sorolom tovább, mert alig lehetne látni a sor végét. A probléma természetesen eljutott a város vezetőihez is – hiszen ők az oldalunk elsőszámú olvasói – de szokásukhoz híven a legtöbb esetben a kisujjukat sem mozdították annak érdekében, hogy bármiféle változás történjen. Mert vagy jó az így nekik, vagy túl nagy erőfeszítés lenne – dolgozni márpedig nem igazán szeretnek.

Az elmúlt négy évet mind közösen, együtt értük el. Ha Önöktől felhatalmazást kapok rá, én ezt a munkát szeretném folytatni az önkormányzatban. Hogy ne csak a bólogató fejek és a szavazógépek döntsenek a város ügyeiről. Hogy ne csak mindig az legyen – mint jelenleg – hogy ha a polgármester és az alpolgármester kitalál valamit, akkor azt meg kell szavazni. Június 9-én nem az fog számítani, hogy ki jobboldali vagy nacionalista, ki baloldali vagy éppen liberális, hanem az, hogy meghaladjuk az elmúlt évek gazdátlan politikáját minden eddigi szereplőjével együtt. Legyen végre egy értelmes diskurzus és hallják meg az emberek valódi hangját is. Balkányiként jól tudom, hogy mit szeretnénk, hogy mi a jó a városnak, ezért itt az ideje annak, hogy az országos politikától függetlenül döntsük el, mi legyen Balkány sorsa.

Adjanak egy esélyt a városnak! Szavazzanak a változásra! Szavazzanak Madura János, független képviselőjelöltre.