A Gencsy-kastély egy barokk eredetű épület, szabadonálló, egyenletes, eklektikus, téglalap alaprajzú, középső részén négyoszlopos beüvegezett árkádból áll. Az épület összes hasznos alapterülete 770 m². Gencsy Sámuel 1774-ben vetette meg a kastély alapjait. De a kastély története ettől régebbre vezethető vissza: a munkálatokat a Nagykállói volt vármegyeháza olasz építőmestere Salvatore Aprilis irányította. A 19. század második felében Gencsy Béla az akkor egyszintes épületet egy szinttel bővítette és átalakította. A kastélyban 1951-től 2007-ig gyermekotthon működött, ahol állami gondoskodás alatt lévő kiskorú gyermekeket helyeztek el. Fenntartója Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Önkormányzata volt. 2009. január 14-én Seszták Oszkár – a megyei közgyűlés elnöke – átadta Pálosi Lászlónak a kastély kulcsát, ezzel jelezve, hogy a Gencsy-kastély innentől kezdve már a városé. A kastély védett műemlék, lezárt területen, üresen áll, nem látogatható. Távlati tervként az ingatlan bármely intézeti és idegenforgalmi funkciókkal is hasznosítható Találtunk hirdetést is, mely szerint az önkormányzat, pontosabban a jelenlegi polgármester 42 millió forintért árulta a kastélyt.

Ennyit a kastély történelméről, és most jöjjenek a tények.

Elherdált örökség, ezzel a két szóval lehet jellemezni azt, amit tettek ezzel a gyönyörű épülettel. 2007-ig, amíg a gyermekotthon működött a kastélyban, addig volt gazdája, rendezett volt a park, az épület. Mióta az önkormányzat tulajdonában van, csak azt látjuk, hogy az enyészet útjára lépett, és ennek már 11 éve. Laikus emberként csak azt tapasztaljuk, hogy a környéken a kastélyokat, kúriákat (Vaja, Kállósemjén) felújították, kilobbizta a vezetőség a pályázati lehetőséget, és megcsinálták azokat. De itt nem történt, nem történik semmi. Bácskai József helyettes Államtitkár úrnak szívügye lett a kastély és környéke, el is jött egy városnap alkalmából és megtekintette az épületet, (az egyik helyi vállalkozó kísérte el a bejárásra) és ő biztosította róla, hogy támogatni fogja a pályázatot, és segít, amennyiben a vezetőség pályázna a felújításra. Nem kértek a segítségből. Egy tervezőiroda is szintén felajánlotta, hogy elkészíti a terveket (mert ezek nélkül nem lehet beadni a pályázatot), és fizetni majd ráér akkor az önkormányzat, amikor megnyerték a pénzt. De a vezetőséget ez az ajánlat sem érdekelte.

Tisztában vagyunk vele, hogy iszonyat mennyiségű pénzre lenne szükség a felújításhoz, de minden évvel, ez az összeg egyre csak nő. Azt halljuk a vezetőségtől, hogy sok az önerő, amit hozzá kellene tenni a pályázati pénzhez (mert általában nem támogatják a projekteket 100%-ban). Mások hogyan csinálják? Például vesznek fel hitelt. Minden év végén, amikor a közmeghallgatás van, elhangzik, hogy Balkánynak mennyire sok pénze van. Milyen és mennyi bevételre tettek szert? Mennyi volt az iparűzési adó bevétele, amit a helyi vállalkozók fizettek be (ami nem kevés összeg), de arról nem esik szó, hogy az így befolyt összegeket mire fordítják. Mi, balkányiak csak azt halljuk, hogy sok pénzünk van, de azt látjuk viszont, hogy nem fejlődünk sehová sem, az épület állapota pedig egyre csak romlik. Az állagmegóvásra egyáltalán nem fordítottak semmit, amit mindenki lát, az a homlokzat, ami nagyon rossz állapotban van, viszont nem látunk belülre. Nem látjuk a belsejét, hogy az hogy néz ki, de lehet így jobb is. Hallottuk azoktól az emberektől, akik jártak benne, hogy félelmetes. Annyira rossz állapotban van, hogy az embernek halálféleme van, amig benn tartózkodik, várva arra, hogy mikor szakad össze a födém.

Balkányiak! Ez a kastély a miénk! A mi örökségünk! A mi őseink építették, a mi dédszüleink, nagyszüleink dolgoztak benne, NE hagyjuk veszni!

Talán most még megmenthető, de félő, ha sokat várnak a felújítással, akkor a folyamat visszafordíthatatlan lesz és ezt a gyönyörű épületet már csak fotókon és rajzokon tudjuk megmutatni az unokáinknak. Hiszünk abban, hogy a megfelelő emberek kiválasztásával, hozzáértő pályázatíró csoport megbízásával, olyan háttérmunkásokkal, akiknek tényleg szívügye ez a kastély, sikerülhet. De ehhez a város vezetőségének, nagyon-nagyon sokat kellene dolgozni, (hiszen ezért vannak ott). Divatos mondás mostanában a „minden fejben dől el”, ez most ide nagyon helytálló. Addig, amíg a vezetőség nem érzi a fontosságát a dolognak, nem érzi magáénak ezt a problémát, addig nem fog történni semmi sem. Ez nem egy épület a sokból: nekünk, balkányiaknak ez „A Gencsy-kastély”. Ébredjenek már fel végre városatyáink, emeljék fel azt a bizonyos testrészüket és dolgozzanak meg a fizetésükért, dolgozzanak, ha már megválaszttatták magukat! A sok munkának viszont meg lenne a gyümölcse: beírhatnák a nevüket Balkány történelemkönyvébe, hogy az ő vezetésük alatt újult meg a Gencsy-kastély. Habár ha jobban belegondolok, igy is úgy is bekerülnek.

Az írás 2020. június 16-án jelent meg a Balkányi Kibeszélő Facebook oldalon!