Júniussal átfordulva a nyárba folytassuk egy, a természethez és a szívünkhöz is közel álló témával, a jármytanyai mamutfenyő ügyével. A már idestova 170 éve álló örökzöld, a maga 30 méteres magasságával nem csak az országban, de az egész földrészen egyedülálló, hogy nem egy arborétumban, vagy növénykertben nőtt, úgymond laboratóriumi körülmények között, hanem kinn, a szabadban marad meg olyannak, amilyen. Az állagmegóvás az megtörtént, aki kijár, rendszeresen azt láthatja, hogy új abroncsok kerültek a fára, amit szakemberek készítettek.

A fa ugyan nagyobb országos felhajtást kapott 5 éve, amikor az Év Fája verseny hazai fordulójában a második helyen végzett. Akkor példátlan összefogást mutattak a balkányiak, minden személyes ellentétet félretéve egy emberként szorított mindenki a fa sikerének. A végén hiába nem sikerült győzni, de így is egy igazán megsüvegelendő eredménnyel fejezhettük be a versenyt, amit bizton állíthatok, hogy jócskán megdobta az ország több pontjáról az érdeklődést a mi mamutunknak.

A helyzet Balkány–Jármytanyán viszont továbbra is – úgymond – változatlan. Nem mondom, hogy 170 éve változatlan, mert amikor ezt a fát Jármy gróf udvarában Finta József elültette biztos sokkal rendezettebb volt a környezete, mint most. Úgy gondolom, hogy egy igazán minimális befektetéssel többet lehetne kihozni ebből a fából, mint amit eddig sikerült.

Ha a területe körbe lenne kerítve, meg lehetne akadályozni, hogy illetéktelenek éjszakánként randalírozzanak a környékén, és az általuk rakott tűzzel veszélyeztessék a fa jövőjét. Az Önkormányzatnak lépnie kellene és a helyén kezelni a dolgot. Kérdezem, hogy mennyiből tartana körbe keríteni a helyet? Mert ugye vannak ott cölöpök leásva, de arról inkább ne beszéljünk. Mekkora költsége lenne annak, hogy egy helyben lakó ember reggel kinyissa, este pedig bezárja a kaput? És akkor odáig már el se menjünk, hogy mennyiből tartana egy kulturált tűzrakó helyet, szemetessel, padokkal, illetve egy információs táblával kialakítani? Méltán megérdemelné ez a hely, hogy gazdája legyen, mert az most sajnos nincs. Megérdemelné az a fa, hogy megírják a történetét pár mondatban és kirakják, hogy azok az emberek nem ismerik, és kilátogatnak, ide tudják mi is ez a fa pontosan. Egy pár pad, vagy asztal vagy „urambocsá” egy fedett filagória, ahová be lehet ülni, megpihenni és egy kicsit élvezni a fából áradó energiát, ezek olyan nagy dolgok lennének? Igazi turistalátványosságot lehetne csinálni belőle.

Egy kicsivel több komolyságot és odafigyelést igényelne ez az érték, hiszen ahogy a jól ismert mondás is tartja, "a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön."

Az írás 2020. június 4-én jelent meg a Balkányi Kibeszélő Facebook oldalon!