Engedjék, meg hogy egy személyes történnettel kezdjem ezt a cikket: 2–3 hete hazalátogatott a keresztanyám a Dunántúlról. Legutóbb karácsonykor volt itthon: idén a koronavírus-járvány miatt még nem tudott jönni. Most is, mint mindig, a lánya hozta autóval. Amikor beértek Balkányba értetlenül szemléte a Kossuth-kert helyét. Meg is kérdezte a lányát, hogy minek hozták ide a „kisvásártérre” a temetőt? Ez a rövid történet hűen tükrözi azt, amit tettek a Kossuth-kerttel. Megölték és eltemették a város szívében.

Nagyon örültünk, amikor bejelentették, hogy felújítják a Kossuth-kertet, mert minden egyes pályázati forintnak örülni kell, ami pici településünkre kerül, de ezt a kertet elk*rtátok; „nem kicsit, nagyon” (Gyurcsány Ferenc: Őszödi beszéd, 2006) és ez az idézet mindent elmond.

Zöld város program? Mert ugye ennek a keretein belül újul meg a Kossuth-kert. Úgy látszik Balkányban ez a fogalom is mást jelent. Zöld, tehát természetes, környezethez közeli; több zöld felület, több fa, több füves rész. Elleneben a mi parkunkkal mi történt? Kivágták a fákat, a bokrokat, a sövényt. Sokan hangot adtak nem tetszésüknek, de érdemleges válaszokat senki nem kapott. Nem láttunk egy látványtervet, nem tudjuk mi lesz belőle, ha elkészül. Kicsit tovább gondolva ezt a Zöld város programot, érdekelne, hogy ki adhatta a nevét ehhez, amit itt megalkottak Balkányban? Körülbelül 100 m3 beton, több tonnányi vas, a zöld felület pedig minimális. Kíváncsiak lennénk a pályázati anyagra, hogy vajon ez szerepel benne? Sír a lelkünk, amikor látjuk a pusztítást, ami itt történt. Sajnáljuk a vállalkozót, akinek ez a hálátlan feladat jutott, hogy a munkát megcsinálja. Ő a munkáját elvégezte, arról nem tehet, hogy a megrendelő ezt kérte tőle. Nem azzal van bajunk, hogy felújítják a parkot, hanem hogy mi lett belőle.

Nem az lett volna az első, hogy tájékoztassák az embereket arról, hogy mi lesz a Kossuth-kertből? Nem kérdeztek meg senkit, pedig az lett volna a minimum, hogy vagy itt a Facebook felületen, vagy akár egy közmeghallgatás keretein belül tájékoztatni, a lakosokat, mit terveznek. Miért nem lehetett a Balkányi Beszélőben megjelentetni egy cikket egy látványtervekkel? Mert abban biztosak vagyunk ha ezt megteszik a város lakossága ezt nem engedte volna. Itt Balkányban a vezetőség a demokráciát kicsit másképpen értelmezi, mint azt kellene. Az országos vezetéssel ellenben nem folytatnak konzultációt, nem kíváncsiak a véleményünkre. Elvégre nem ők vannak a lakosokért, hanem a lakosok vannak értük, mert az itt lakókkal mindent meg lehet csinálni, mindent le lehet nyomni a torkukon.

Értetlenül állunk a kerítés előtt. Minek?

Minek egy közparkot bekeríteni? Be akarják zárni? Miért nem volt jó a sövény, ami szintén a zöld felületet növelte volna? Vagy ha annyira nem akarták a sövényt, miért nem lehetett egy futópályát terveztetni? Sokkal többen használták volna a Kossuth kertet, mint eddig. Vagy pont ez a cél? Ne használja senki, mert tönkre megy? Szeretnénk kérdezni: lesz a kapun lakat is?

Szomorú, hogy Magyarországon a Zöld város program keretein belül ekkora környezetrombolást lehet végezni, mint itt nálunk. Mert meggyőződésünk, hogy itt környezetrombolás történt. A fákat nem kivágni kellett volna, hanem megóvni, mindaddig vigyázni rájuk, amíg magától el nem pusztulnak. A napokban Hajdúszoboszlón jártam és megláttam, hogy az öreg, korhadt, de még élő fákat hogy óvják meg. Lefotóztam, hogy mindenki láthassa. Ez egy nyilvános közpark, kerítés nélkül, be lehet menni, le lehet ülni, a fák hűvösében megpihenni. Sajnos erre Balkányban egy jó pár évig nem lesz lehetőség. Kíváncsiak lennénk ki volt az a tervező, aki megálmodta ez a „parkot”? A vezetőség közül hányan bólintottak rá, hogy jó lesz ez így? Látta egyáltalán valaki a terveket? És ki az, akinek ez tetszik? Sehol nem láttunk még egy parkot, sem amit ekkora kerítéssel vettek körül.

Ezernyi kérdés merül fel bennünk Balkányaikban, és az innen elszármazottokban, azokban, akik a környéken laknak és látják Balkány pusztulását. Miért hagyjuk?

Ültess egy fát, nem éltél hiába. Még élnek páran azok közül, akik a Kossuth-kert fáit ültették. Idősek, de élnek, mint ahogy emlékeznek azok az emberek, akik gyerekként szatyorszámra hordták haza a gesztenyét, akik fiatalként csókolózva bujkáltak a bokrok között, aztán babakocsit tologatva altatták a gyermeküket, vagy csak a piacról hazafelé tartva „mert hol van még az Újhelyitanya?” – megpihentek a hűvösben.

Ezt a hibát, amit itt elkövetett a képviselő-testület és a Tisztelt Polgármester Úr, helyre hozni nem lehet – meg kell szoknunk ezt az állapotot, mert, nincs más lehetőségünk. A képviselő-testület meg szégyellje magát, hogy asszisztált ehhez a gyalázathoz (tisztelet a kivételnek). Drága képviselő urak/hölgyek: önöket nem azért választotta meg a város, hogy emelgessék a kezüket mindenre, amit a vezetőség kitalál. Igen is kutya kötelességük lett volna kiállni értünk, harcolni a Kossuth-kertért, megállítani ezt a pusztítást, amit itt csináltak, tájékoztatni az embereket arról, mi készül itt. Még akkor is, ha a polgármester úrnak/uraknak más a kívánsága. De önök csak lapítanak, pedig egytől egyig mindenki tősgyökeres balkányi. És ha másnak nem, önöknek igazán tudniuk kellene mit jelent egy balkányi embernek a Kossuth-kert, a Gencsy kastély, vagy a mamutfenyő. Aztán majd négy év múlva jön újra a választás, és nagyon fellengzős szövegeikkel (Balkányért vagyunk, Önökért vagyunk, stb.), megint megvezetik az embereket, de nagyon remélem, hogy az emberek nem felejtenek és nem fognak bedőlni a hiteltelen ígéreteiknek.

Az írás 2020. június 23-án jelent meg a Balkányi Kibeszélő Facebook oldalon!