2004. június 21. – ezen a szomorú, esős délutánon a kótaji sárban kezdődött egy új aranykorszak a balkányi labdarúgás életében. Ezen a vasárnapon szerezte meg a csapat a megye 2-es bajnokság bajnoki címét és jutott fel az első osztályba, hogy aztán lendületből megnyerje az első osztályt is és bizonyíthasson az NB 3-as bajnokságban is. Meg is tették, hiszen a 4. helyen zártak első évükben, az ország harmadik számú bajnokságában. 2007-ben viszont már toronymagasan meg is nyerték a harmadosztályú bajnokságot, történelmet írva a város sportéletében.
Aztán jobb és rosszabb korszakok után még újra jött egy megye 2-es és egy megye 1-es bajnoki cím is. Bárhonnan is nézzük, ez 5 bajnoki cím, különböző bajnokságokban! Hogy mi a közös ezekben a bajnoki címekben? Az, hogy ugyanabban az ütött-kopott, lelakott, szennyvízszagú öltözőben ünnepelték a játékosok a bajnoki címeket és csúsztak másztak a sártól valóságos dagonyává váló pályán, hogy örömet okozzanak az értük akár a Holdra is elutazni képes szurkolóknak.
Volt ugyan egy felújítás valamikor 2005-2006 táján, de az is olyan „balkányiasra” sikeredett. Vadon Lajos, Frida Ferenc, Ulveczky Zoltán, Szabó János, Balás Gergely, Igor Bogdanović. Remélem nem maradt ki senki azok közül, akik játszottak anno az NB1-ben és a válogatottban is, és később felhúzták a balkányi szent mezt magukra. Visszagondolva majd vajon milyen emlékeik lesznek az itt eltöltött évekről? Pénzügyileg biztos nem volt gond (megérdemelték, tettek is érte bőven), de a körülményekre visszagondolva csak elmosolyodnak magukban.Egyszer lefestették a padokat (amin még talán Petőfi Sándor is nézett meccsett anno), körbe kerítették a pályát (kötelező MLSZ előírás volt), és csináltak egy konténer WC-t. Kb. ennyit sikerült összehozni. Ne legyen senkinek sem hiú ábrándja az ügyben, hogy az idelátogató vendégek mire gondolnak, amikor szétnéznek a sporttelepen: szép egy város, ahol ilyen egy „sportközpont”. Nem az egyesületet, nem a vezetőket, hanem a várost minősítik, mert ugye a fenntartó a hivatal, nélküle nem lenne semmi.
Azt sem mondhatjuk, hogy nincs, aki dolgozzon a hétköznapokon a pálya körül, hiszen van annyi közmunkás, mint égen a csillag, de mégis alig jut ember egy kis munkára, ha kell. Annyiszor be lett már harangozva az öltöző és pálya felújítása hogy már fel sem tűnik. Egy mindig közös ezekben: a hivatal mindig beleteszi a saját részét, de a többi rész valahogy nem akar összejönni, legalábbis ezt hallani mindig. Az pedig hogy miért kell mindig több száz milliós tervekben gondolkozni és miért nem lehetett már eddig bevonni helyi vállalkozókat (a városban több nyílászárót gyártó cég, fémszerkezettel foglalkozó vállalkozás, építőipari cég működik) is hogy legyen végre egy méltó körülmény a sport legnépszerűbb ágának – az jó kérdés!
Annak pedig, aki azzal hitegeti magát, hogy ha kiesnénk a megye 2-be – mert állítólag „elég az ide” – és jó kis környékbeli derbiket játszunk majd, csak jelzem, hogy ott még nagyobb szégyen lesz ez a pusztulat ami van, hiszen amikor már Kálmánházán, Leveleken, Kállósemjénben, Rakamazon, Tiszavasváriban és most már Nyírbélteken is jobbak a körülmények mint itt. A csapat pedig mindig a várost képviseli a pályán! A város pedig a pályán kívül mutatja meg hogy milyen gazdája a csapatnak. Na ez itt szépen látszik is!
Egy szó mint száz: megállt az idő a Sport utcában, de ez nem az épülő-szépülő lakóházakra vonatkozik, mert azokon látszik hogy van gazdájuk. Hajrá Balkány!
