Újabb fákkal számol le a városvezetés. Miután a Kossuth-kert árnyas lombjait már sikeresen kiiktatták a köztudatból és az utcaképből is, most a művelődési ház udvarára került a sor. Megint fűrész, megint pusztítás. A hivatalos indok? A fák „veszélyesek”. Hogy ezt ki állapította meg? Tudomásunk szerint nem szakértő. Nem független arborista. Csupán a városvezetés. Csak úgy ránézésre.

Tegnap kivágták az első áldozatot. A helyszínen jártunk, fotókat is készítettünk, és amit láttunk, az egészen megdöbbentő. Egy makkegészséges, erős fa törzse hevert darabokban a földön. Olyan fa, ami jó eséllyel még 30–50 évig díszíthette volna a város szívét. Ehelyett most ott a kopár föld, és a megbontott csend, amit csak a motorfűrész zaja tört meg előző nap.

Május elseje, a munka ünnepe. Országszerte ez az az alkalom, amikor a közösségek együtt ünnepelnek, bogrács fölé hajolva, gyerekek futkározva, barátok találkozva. Balkányban is volt majális. Pontosabban: volt egy, ami a városnak szólt, és volt egy másik, ami csak néhány „kiválasztottnak”. A Gencsy Tisza Sziget által szervezett esemény nyilvános volt. Oda bárki kimehetett, aki mert. Az időjárás kedvezett, sokan ki is látogattak. Ez volt az a majális, amit ténylegesen a városnak szántak. Minden tiszteletünk a szervezőknek érte. Aztán jött május 2-a, és vele együtt a másik „majális”: ez már zárt ajtók mögött, Baloghtanyán, meghívóval, csak a „beavatottak”. Nincs ezzel baj, mindenki rendezhet bulit, ha akar. Csak akkor ne hívjuk városi majálisnak. Mert ez nem a városnak szólt, hanem a városból kiválasztott keveseknek.

Minap kezembe került a város nyomtatott újságja, a Balkányi Beszélő, amelyben egy négyoldalas, "Új év, új lehetőségek" címmel készült interjút olvashattunk a polgármester úrral. A cikkben szó esett az elmúlt év eredményeiről, a tervekről, valamint az előttünk álló kihívásokról. Emlékszünk még a tavalyi évre, amikor azt hirdette polgármester úr a kampány hajrájában, hogy ő a realitást nyújtja az ígéretek helyett, majd a májusi Balkányi Beszélőben oldalakon keresztül ígérgette, hogy hogyan jön el a földi Kánaán Balkányba, ha ötödszörre is ő lehet a város vezetője. Sportpályafejlesztés, külterületi utak felújítása, kerékpárút Szakolyba, az Ady Endre utcai kúria hasznosítása, tájház és múzeum létrehozása – csak a teljesség igénye nélkül pár fontosabb pont. Valamint ott szerepelt az évek óta halogatott körforgalom ügye is, ami az említett interjú utolsó kérdésnél is szóba került. Az általa adott válasz pedig, finoman szólva is, megdöbbentő volt:

"Többször elmondtam már, Balkány városa nem tud és nem is akar körforgalmat építeni."

Hoppá – húzhatnánk magasra a szemöldökünket. Most akkor, hogy is van ez?

2024. október 2-án Balkányban is megalakult az új képviselő-testület, mely előreláthatóan 2029-ig tavaszáig kapott felhatalmazást a munkájának végzésére. A Balkányi Kibeszélő teljes szerkesztősége ezúton is, sikeres és munkában gazdag éveket kíván az új önkormányzat régi-új tagjainak!

A választás óta ez az első blogbejegyzés, amiben Balkány problémáival foglalkozunk. Meglehetősen szkeptikusan ragadtam meg a billentyűzetet, és azonnal feltettem magamban azt a kérdést: Minek csináljuk ezt? Van ennek bármi értelme egyáltalán?

Az önkormányzati választás eredménye világosan megmutatta, hogy a balkányi lakosok többsége nem akar változást: nekik minden jó úgy, ahogy van. Akkor meg minek pocsékolnám az időmet arra, hogy leírom azokat a problémákat, amivel a városlakók azóta is bombáznak? Szerencsére tudhatjuk, hogy itt aztán minden a legnagyobb rendben van. Itt valóban demokrácia van, mindenki büntetlenül elmondhatja a véleményét. Nincsenek a városlakók megfélemlítve, és aki ezt állítja, az pusztán csak hallucinál. Hiszen ha ez így lenne, akkor nem kapott volna bizalmat a polgármester és csapata. Az a csapat, ahol egy ember kivételével mindenki ugyanaz, mint öt évvel ezelőtt volt. 

A balkányi választópolgárok négy vagy hét szavazólapon adhatják le szavazataikat június 9-én, a helyi önkormányzati képviselők, a polgármester, a vármegyei közgyűlés valamint az európai parlamenti (EP) képviselők választásán. A roma nemzetiségi választásra regisztrált szavazók fognak kapni további három szavazólapot is.

Az általunk készített grafikákkal igyekszünk szemléltetni azt is, hogy pontosan hogyan fognak kinézni azok a szavazólapok, amiket vasárnap kézhez kapunk majd.

Tényfeltáró cikkünkben a polgármester által 10, valamint 5 éve tett ígéreteit vetjük össze a valósággal, valamint megnézzük azt is, hogy miket prognosztizál újraválasztása esetén 2029-ig.

Az egyik 2014-es választási kiadványban Pálosi azt írta, hogy „az itt felsorolt terveink a realitás talaján állnak, nincsenek benne megvalósíthatatlan dolgok.” Tehát ezeket kvázi készpénznek is vehettük volna. Vegyük sorra röviden, hogy többek között milyen ígéreteket tett a legutóbbi két kampány során a polgármester úr, és mi lett ezekből?

Madura János, független képviselőjelölt írása a 4233 Blogon

"Szegény ember, aki ígérni sem tud." – tartja a jól ismert mondás. A választási kampányban, pláne annak mostani hajrájában egyáltalán nem meglepő, hogy a szokásosnál is nagyobb ígéretcunami söpör végig mindenütt. Nincs ez másképp ezúttal sem. Magam részéről ebbe a versenybe nem szállok be többel, mint amit képességeim engednek. Önkormányzati képviselőjelöltként tisztában vagyok vele, hogy megválasztásom esetén is korlátozott lehetőségek állnak majd a rendelkezésemre, azonban amit az öt programpontban megígértem, azt igyekezni fogok meg is tartani.

Cikksorozatunk utolsó részében a drámaian romló demográfiai helyzetünket vesszük górcső alá, valamint megnézzük, hogy hogyan nem sikerül kihasználnunk a kitüntetett földrajzi fekvésünket. Ha esetleg lemaradtál, akkor elolvashatod a sorozat első cikkét, melyben a településvezetők és a választópolgárok tesze-toszaságáról értekeztünk, valamint a másodikat, melyben a közfoglalkoztatottak mindig visszatérő reménytelen állapotáról, illetve a mindent behálózó megfélemlítésekről írtunk.