2024. október 2-án Balkányban is megalakult az új képviselő-testület, mely előreláthatóan 2029-ig tavaszáig kapott felhatalmazást a munkájának végzésére. A Balkányi Kibeszélő teljes szerkesztősége ezúton is, sikeres és munkában gazdag éveket kíván az új önkormányzat régi-új tagjainak!

A választás óta ez az első blogbejegyzés, amiben Balkány problémáival foglalkozunk. Meglehetősen szkeptikusan ragadtam meg a billentyűzetet, és azonnal feltettem magamban azt a kérdést: Minek csináljuk ezt? Van ennek bármi értelme egyáltalán?

Az önkormányzati választás eredménye világosan megmutatta, hogy a balkányi lakosok többsége nem akar változást: nekik minden jó úgy, ahogy van. Akkor meg minek pocsékolnám az időmet arra, hogy leírom azokat a problémákat, amivel a városlakók azóta is bombáznak? Szerencsére tudhatjuk, hogy itt aztán minden a legnagyobb rendben van. Itt valóban demokrácia van, mindenki büntetlenül elmondhatja a véleményét. Nincsenek a városlakók megfélemlítve, és aki ezt állítja, az pusztán csak hallucinál. Hiszen ha ez így lenne, akkor nem kapott volna bizalmat a polgármester és csapata. Az a csapat, ahol egy ember kivételével mindenki ugyanaz, mint öt évvel ezelőtt volt. 

A balkányi választópolgárok négy vagy hét szavazólapon adhatják le szavazataikat június 9-én, a helyi önkormányzati képviselők, a polgármester, a vármegyei közgyűlés valamint az európai parlamenti (EP) képviselők választásán. A roma nemzetiségi választásra regisztrált szavazók fognak kapni további három szavazólapot is.

Az általunk készített grafikákkal igyekszünk szemléltetni azt is, hogy pontosan hogyan fognak kinézni azok a szavazólapok, amiket vasárnap kézhez kapunk majd.

Tényfeltáró cikkünkben a polgármester által 10, valamint 5 éve tett ígéreteit vetjük össze a valósággal, valamint megnézzük azt is, hogy miket prognosztizál újraválasztása esetén 2029-ig.

Az egyik 2014-es választási kiadványban Pálosi azt írta, hogy „az itt felsorolt terveink a realitás talaján állnak, nincsenek benne megvalósíthatatlan dolgok.” Tehát ezeket kvázi készpénznek is vehettük volna. Vegyük sorra röviden, hogy többek között milyen ígéreteket tett a legutóbbi két kampány során a polgármester úr, és mi lett ezekből?

Madura János, független képviselőjelölt írása a 4233 Blogon

"Szegény ember, aki ígérni sem tud." – tartja a jól ismert mondás. A választási kampányban, pláne annak mostani hajrájában egyáltalán nem meglepő, hogy a szokásosnál is nagyobb ígéretcunami söpör végig mindenütt. Nincs ez másképp ezúttal sem. Magam részéről ebbe a versenybe nem szállok be többel, mint amit képességeim engednek. Önkormányzati képviselőjelöltként tisztában vagyok vele, hogy megválasztásom esetén is korlátozott lehetőségek állnak majd a rendelkezésemre, azonban amit az öt programpontban megígértem, azt igyekezni fogok meg is tartani.

Cikksorozatunk utolsó részében a drámaian romló demográfiai helyzetünket vesszük górcső alá, valamint megnézzük, hogy hogyan nem sikerül kihasználnunk a kitüntetett földrajzi fekvésünket. Ha esetleg lemaradtál, akkor elolvashatod a sorozat első cikkét, melyben a településvezetők és a választópolgárok tesze-toszaságáról értekeztünk, valamint a másodikat, melyben a közfoglalkoztatottak mindig visszatérő reménytelen állapotáról, illetve a mindent behálózó megfélemlítésekről írtunk.

Háromrészes cikksorozatunk következő részében az egyedülálló balkányi közfoglalkoztatási rendszerről fogunk értekezni, illetve arról, hogy az önkormányzatnak miért nem érdeke ezen változtatni. Miért nem csábítanak ide nagyobb vállalatokat, miért nem sürgetik az ipari park megnyitását, és milyen aljas húzásokkal zsákmányolják ki a lakosságot. Ha lemaradtál, ITT olvashatod el az első, felvezető részt.

Bizonyára mindenkihez eljutott már a hír, de ha nem, akkor megírjuk mi is: 2023. október 27-én, pénteken reggel nyit ki utoljára a balkányi OTP bankfiók, és ezt követően véglegesen bezárják. Nem csak a hétvégére, hanem örökre. Tudom, és személyesen is tapasztalom, hogy mennyi embert érint ez a döntés negatívan. Mindenki értetlenül áll a döntés előtt, és teszi fel magában a költői kérdést: mégis ezt miért kellett, ez miért jó?

Az emberek mentális egészsége kapcsán sokszor felmerül, hogy olykor valamiért elhagyatottnak érezzük magunkat. Ha nem is csak rokoni-baráti szinten gondolunk ebbe bele, akkor igazából rájövünk, hogy közösségi téren nem foglalkozik velünk sem az ország, sem a politikai fősodor. Joggal érezhetjük úgy, hogy csupán egy eldugott, poros kis alföldi városként tekint ránk az, aki először hallott életében Balkányról. „Nem, nem Harkány, hanem Balkány. Olyan, mint a Balkán, csak van egy Y a végén.” – talán ez a mondat már sokunk száját elhagyta, amikor valakinek kellett beszélni arról, hogy mi fán is terem az a hely, ahonnan származunk. Ha ezen továbbmegyünk, akkor valószínűleg megemlítjük, hogy miről lehetünk híresek. Van egy mamutfenyőnk, ami semmilyen turisztikai szempontból nincs kihasználva, az odajutás is problémás egy idegen számára. Van még ezen felül egy Gencsy-kastélyunk is, ami a szemünk láttára roskad össze, és lesz szép lassan végérvényesen az enyészeté. Kissé pesszimista világszemletű meglátásban azt is mondhatjuk a messziről jött idegennek, hogy „nincs itt semmi érdekes, és olyan mintha az idő is megállt volna 1989-ben”. Szép kilátások, mit ne mondjak.